Időutazás
Ez a sci-fi túl van hype-olva és ideje kimondani
Interstellar – tényleg mestermű?
Igen, látványos.
Igen, ambiciózus.
Igen, vannak benne emlékezetes jelenetek.
De nézzük meg egy kicsit higgadtabban.Ami működik nem lehet elvitatni:
- Hans Zimmer zenéje zseniális
- a fekete lyukas jelenetek technikailag lenyűgözőek
- az alapötlet (idő, gravitáció, dimenziók) erős
Ezek azok, ami miatt sokan azonnal „mesterműnek” kiáltják ki. Ami már kevésbé zseniális a filmben:
- túlnyújtott (közel 3 óra, de nem mindig indokolt)
- sokszor túlmagyaráz
- érzelmileg néha erőltetett
A legnagyobb probléma viszont nem is ez. Hanem az, hogy mélynek akar látszani de nem mindig az. Sokan azzal védik, hogy: „ez egy nagyon okos film” Valóban vannak benne valós fizikai alapok de a film második fele már inkább érzelmi-logikai ugrásokra épít a végkifejlet pedig inkább metafora, mint tudomány. A film egyik legerősebbnek szánt vonala az apa–lánya kapcsolat viszont sok jelenet túl direkt, a hatás néha inkább „rád van erőltetve”, mintsem, hogy természetesen épülne fel. Az Interstellar jó film de nem feltétlenül az a korszakos mestermű, aminek sokan beállítják.
Miért lett mégis túl van hype-olva?
Mert:
- nagy rendező áll mögötte (Christopher Nolan)
- látványos és hangos élmény
- az emberek szeretik „nagy filmként” emlegetni
És ha egyszer bekerül ebbe a kategóriába, onnan nagyon nehéz „lejjebb húzni”. A lényeg az ilyen filmeknél nem az a kérdés, hogy jók-e. Hanem az, hogy tényleg annyira jók-e, mint amennyire mondják? Az Interstellar esetében a válasz sokaknál nem egészen.
Szerinted?
Szólj hozzá!