A természet nem törődik velünk és ez az egyetlen ok, amiért létezünk

A természet nem törődik veled és ez a legjobb dolog, ami valaha történt velünk.

A legtöbb ember még mindig úgy gondol a természetre, mint valamiféle harmonikus, kiegyensúlyozott, „jóindulatú” rendszerre. Egy helyre, ahol minden okkal történik, és ahol létezik valamiféle rejtett rend, ami végső soron értünk van. Ez a kép azonban nemcsak naiv, hanem tudományosan teljesen védhetetlen. A természet ugyanis nem „akar” semmit. Nincs célja, nincs erkölcse, és különösen nincs empátiája. Az evolúció nem tökéletesít, hanem selejtez. Nem a legjobb megoldásokat hozza létre, hanem azokat, amelyek épphogy működnek egy ideig. Az élővilág tele van félmegoldásokkal, kompromisszumokkal és katasztrofális „tervezési hibákkal”.

Az emberi test például nem mestermű, hanem foltozott rendszer:

• a gerincünk nem bírja a két lábon járást,
• a szemünk „vakfoltot” tartalmaz,
• a légutak és a táplálék útja veszélyesen keresztezi egymást.

Ha ez egy mérnöki terv lenne, nem fogadnák el a megrendelők. A természet „kegyetlensége” sem kivétel, hanem szabály. A ragadozók nem gyors halált adnak, hanem gyakran élve kezdik megenni zsákmányukat. A paraziták lassan, észrevétlenül pusztítanak. A betegségek nem „tanítanak”, hanem egyszerűen likvidálnak. Ez nem hiba a rendszerben. Ez maga a rendszer. A legprovokatívabb gondolat talán az, hogy a természet nem egyensúlyra törekszik. Az „ökológiai egyensúly” inkább pillanatfelvétel, mint végállapot. A rendszerek folyamatosan változnak, összeomlanak, újraszerveződnek. A kihalások nem kivételek hanem alapvető működési mechanizmusok.

Pont ez a „viselkedés” tette lehetővé a komplexitást. Ha a természet valóban „tökéletes” lenne, nem lenne hely az újításra. Ha minden optimálisan működne, nem lenne evolúció. A hibák, a zaj, a kreativitás motorjai. Az élet nem annak ellenére létezik, hogy a természet kaotikus és könyörtelen. Hanem éppen ezért. Talán ideje elengedni azt a romantikus elképzelést, hogy a természet „jó”. Sokkal radikálisabb és tudományosan pontosabb azt mondani, hogy a természet közömbös.